Tartalom:
Amikor a tizenöt éves Clary Fray
elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy
gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított
és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a
semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára
láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú
meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az
Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a
démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára
viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is
csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon.
De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az
édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok
tudni szeretnék...
Kritika:
Vicces, mert az elején nem csíptem az Árnyvadászokat.
Arrogánsnak, és beképzeltnek tűntek. Aztán teljesen elvarázsoltak.
Clary bár néha bénázott egy kicsit, szerethető főhősnő.
Miután észhez tért, példamutatóan viselkedett. Nem bőgött a csata közepén, és
várta, hogy megmentsék, hanem cselekedett. Az meg hogy nem tudta megértetni
Simonnal, hogy csak a legjobb barát szerep jutott neki, a fiatalságának
számlájára írom.
Imádtam a világfelépítést, a sok lényt, amit az emberek nem
látnak, és az Intézetet.
Először azt hittem, hogy Valentine nő, aztán rájöttem, hogy
egész végig rossz kiejtéssel használtam a nevet. Utána már leesett, miért is
férfi a fő gonosz. Amúgy kár, hogy csak ilyen keveset szerepelt, én több
jelenetet is olvastam volna vele.
Magnus érdekes figura, az biztos, hogy nehezen felejti el az
ember. A bulija eszméletlen volt, bár kicsit bizarra sikerült.
A Néma Testvérek egyszerre voltak félelmetesek, és
lenyűgözőek. Imádtam a Néma Várost, és alig várom, hogy mozivásznon viszont
lássam.
Joclynra legfőképp haragudtam az egész regényen át, úgyhogy
nem tudtam sajnálni, amiért kómában van. Miért van az, hogy a regénybeli anyák
nagy része titkolózik a gyereke előtt csak azért, mert az hiszi azzal megvédi?
Ha nem ismersz valamit, akkor nem is tudsz ellene védekezni, mikor egyszer rád
talál.
A másik, ami furcsa volt, az a vámpírok természete.
Megszokhattuk már, hogy a vámpírok régi arisztokraták, Magnus buliján viszont
inkább csak egy punkbandának tűntek. A hotelben pedig világossá vált, hogy
inkább Drakulára hasonlítanak, mintsem Edwardra.
Simon csetlés-botlása nagyon vicces volt. Kedveltem, bár
sosem tudtam komolyan venni a Claryvel kapcsolatos terveit. Clary Jace-hez
való, és ezt Simonnak is meg kell értenie.
Hodge bár nem tartozott a kedvenceim közé, meglepett, amit
tett. Nem gondoltam volna. Megérdemelte, amit kapott.
A démonos rész nagyon izgi volt, remélem a következő
kötetekben sok démonnal lesz még dolguk.
Luke-ot az elején utáltam, a végére pedig megszerettem.
Értem én, hogy Clarynek akart jót, de muszáj volt ezt így csinálnia? Annyi
bajtól megóvta volna, ha okosabb.
Jace… Jace… Jace… Egyszerűen…ÁÁÁÁÁÁÁ! IMÁDOM! A vicceitől
betegre röhögtem magam, miközben teljesen beleszerettem a rejtélyességébe.
Utálnám, ha össze kellene állítanom egy legjobb férfi főszereplő listát. Olyan
sok jó van, hogy nem tudnék dönteni. Az viszont biztos, hogy Jace a dobogón
állna.
Én most jön az a rész, amikor kiakadtam (jó értelemben, nem
úgy, mint az Evernightnál):
*SPOILER*
Hogy az istenbe lehet, hogy testvérek? Ne már! Ilyen nincs.
Az év párja díjat tutira elnyernék Claryvel, erre kiderül, hogy testvérek. Nem
baj, szemet hunyok a vérfertőzés fölött. És igen, Cassandra Clare bármit el tud
érni nálam. Még ezt is.
*SPOILER VÉGE*
Ez a regény tökéletes
példája annak, hogy a dolgok soha nem fekete-fehérek. Olyan témák bújnak meg a
háttérben, amik vagy tabunak számítanak. És még is,
valahogy nem tud érdekelni a homoszexualitás. A könyv
előtt nagyon elutasító voltam a melegekkel kapcsolatosan, de Alecet nem
tudtam nem szeretni. Később pedig, mikor megláttam, hogy az írónő, hogy is néz ki
(elnézést kérek), megdöbbentem. Jó értelemben döbbentem meg.
Cassandra Clare az, aki be tudja bizonyítani, hogy nem az számít, hány kiló
vagy, vagy kihez vonzódsz, hanem az, hogy mit teszel le az asztalra.
A Csontváros magasan verte a többi könyvet, amit olvastam,
pedig nem gondoltam volna, hogy valami letaszítja a trónról Cat&Bonest, a
Vámpírnaplókat, vagy a Vámpírakadémiát. És sikerült. A Csontváros a numer 1 a listámon, és úgy
érzem, ott is marad.
Kedvenc
karakter: Jace, Clary
Könyv értékelése: 5/5
Szia Esuta!
VálaszTörlésNe haragudj, hogy nem teljesen a bejegyzéseddel kapcsolatban írok neked.
Keresem ezt a könyvet az eredeti borítóval (Már lassan mindegy, hogy kartonált vagy kemény fedeles)
Érdekel a regény, és így az egész sorozat, viszont az első kötetet már lehetetlen megtalálni eredeti borítóval.
Nem tudod véletlenül hol lehet fel lelni esetleg még a képen látható formában?
Az értékelésed olvasva mosoly bujkál szám sarkába... Szívesen olvasnám én is a kötetet (bár megtettem már pár részletével ugyan ezt)
A film viszont nem mindent ad vissza (bocsánat a lelombozásért)
Jó látni hogy nem csak engem fogott meg ez az egész.
Üdv!
Szia!
TörlésNos, szerintem mindenképpen a kiadóval (Könyvmolyképző Kiadó) próbáld meg felvenni a kapcsolatot. Úgy tudom, többen is jelezték már feléjük, hogy szeretnék az eredeti borítóval megvenni, nem tudom, hogy állnak az újranyomtatással.
Nekem nagyon tetszett a film is, de persze a regény az eredeti. Utánozhatatlan.
Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni.
szia! én is már nagyon régóta keresem a könyvet eredeti borítóval, de sehol nem lelek nyomára, a kedvenc könyvsorozatom, és eredeti borítóval szeretném megszerezni, ha valaki tud segíteni kérem írjon! köszönettel:egy rajongó
VálaszTörlésSzia!
TörlésNeked is csak azt tudom ajánlani, mint a Doku no Ame-nak. Próbáld felvenni a kapcsolatot a kiadóval. Ha sokan jelzitek a szándékotokat, biztosan felfigyelnek rá. A Könyvmolyképző nagyon odafigyel az olvasóira ilyen téren, szerintem van remény, hogy újra kiadják a régi borítóval is.