2013. augusztus 16., péntek

Spirit Bliss: Démoni érintés 1. – A múlt árnyai




Tartalom:
A Nap fénye elhalványult, a Földre örök sötétség borult, a korábban mítosznak hitt démonok pedig előbújtak rejtekhelyeikről. Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban. Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet. A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele. A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak. Csak a véletlenen múlik, hogy megmenekül végül, mivel összekeverik Casimir úrfi sosem látott unokahúgával, Roderica Galahaddel. A feladat végrehajtása innentől egyszerűnek tűnik, csak kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? Ha a valódi gonosz egy az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta. Izgalom, fordulatok, titkok és szerelem A démon érintése téged is megborzongat!

Kritika:

Spirittel nem sokkal az A38-as hajón tartott könyvbemutató előtt ismerkedtem meg, és azóta már a Könyvfiesztán és a PIPA Art Caféban is találkoztam vele. Az utóbbiban egy nagyon kellemes beszélgetés keretében.

Így már igazán elérkezettnek éreztem, hogy elolvassam végre a könyveit. Mivel nagyrészt fantasy könyveket olvasok, így a Démoni érintés sorozatát kezdtem el.

Elöljáróban annyit, hogy én sosem szoktam elolvasni a könyv hátulján leírt tartalmat, mert sok esetben olyan információkat közöl, amire normális körülmények között csak a könyvek közepénél jön rá az olvasó. Ebből következik azonban, hogy fogalmam sem volt, mire számítsak.

Imádom az időutazást. És nagy meglepetésemre ez egy időutazással kezdődik. Imádom a kosztümös filmeket. És Katie a középkorba érkezik vissza. Imádom a vámpírokat.  És ebben a történetben vámpírok is vannak. Kell ennél több egy jó könyvélményhez?

Figyelem, nem tudok spoiler nélkül írni erről a történetről, mert úgy nem lenne teljes a kritikám! Senki ne olvassa el innentől a kritikát, aki még nem olvasta a könyvet!

Az egész ötlet, hogy Katie a távoli unokatestvér, Rica szerepét ölti magára, nagyon rizikós terv. Nem csak azért, mert semmit nem tud a nőről, sem arról, hogy milyen kapcsolatban van Casimirral, hanem azért is, mert félő, hogy bármelyik percben megérkezik a valódi Rica. Utána persze kiderül, hogy erre nincs esély.

És azon sem lepődtem meg, hogy Casimir szerelmes az unokatestvérébe. Mert hát akkoriban ez mondhatni mindennapos volt a nemesi családok körében. És azt is sejtettem, hogy az anyuka vámpírrá változott, mert Lucinda jelen időben beszélt róla.

Erre a könyvre jellemző, hogy sosem tudod, kiben bízhatsz. A jókról kiderül, hogy rosszak, a rosszakról meg hogy csak megjátszották magukat. Ennek a légkörében én még Keith-re is gyanakodtam, mint potenciális rosszfiú.

Perlinát a kezdetektől fogja imádtam, majd egy kész hullámvasúton éreztem magam a karakterével kapcsolatban. Spiritnek többször is sikerült átvágnia.

A pince, az eladott ezüstkészlet, a szenteltvíz nélküli kápolna mind arra utalt, hogy a család igenis tud a vámpírok létezéséről. Csak azt nem tudtuk, hogyan lehetnek még vámpírok, hogyha a Kódex szerint Casimir az első.

Payton karakterét néhol szerettem, néhol nem annyira. Ha a szokásos felépítésű kérdőíven kellene őt besorolnom, akkor az „inkább nem, mint igen” kategóriába kerülne. Volt, hogy elnevettem magam a nyers modorán, de az esetek nagy részében inkább zavart.

Casimir és „Rica” szerelme eszméletlenül édes. Casimir igazi úriemberként viselkedik, még Katie küzd az érzéseivel. Vonzódik a férfihoz, de tudja, hogy a jelenben milyen véreskezű is Casimir. A kedvenc jelenetem a püspöki vacsora, mikor Casimir megragadja „Rica” lábát, és bár a püspökhöz beszél, a szavai „Ricának” intézi. Az a jelenet forróbb, mintha szeretkeztek volna.

Maga a vámpírok keletkezése nagyon érdekes. Teljesen beleillik a kor elképzelésébe, és az, hogy ezeket naplóbejegyzések alapján ismerjük meg, külön élvezet. Nagyon tetszettek ezek a „mesélő” fejezetek.

Valdemart én nem kedveltem meg, pedig Spirit azt mondta az A38-as hajón, hogy neki ő a kedvence. Én nem tudtam megszeretni. Először a neve is nagy gondot okozott, ugyanis a Valdemar nagyon emlékeztetett a Harry Potter főgonoszának nevére (Voldmort). És hát a személyisége sem túl megnyerő. Igazi napraforgó.

Útközben a „Szárnyas angyalkák” c. fejezetben felötlött benne a gondolat, hogy mi van, ha Katie-nek van valami köze Casimir családjához. Nem tudom, hogy Spirit mit akart elérni ezzel az utalással (családi elköszönés), de felkeltette az érdeklődésemet.

Azt is sejtettem, hogy Casimir nem halt meg, hanem vámpírrá változott. Persze ez magában hordozza azt is, hogy Katie elbukott, és megszületett Véreskezű Casimir. De én valahogy meg tudtam ez bocsátani. Igazából mindegy volt, hogy Casimir gonosz lesz-e vagy sem, csak ne haljon meg.

Hale-t ugye nagyrészt Katie emlékeiből ismerhetjük. Na most, amikor Payton megjegyezte, hogy furcsa neki Hale, én is gyanakodni kezdtem. Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ő lesz a jövőben Véreskezű Casimir. Na meg azt sem, hogy Katie az anyja. A jegyzeteimbe a következőt írtam: „Hát ez durva. Bonyolultan durva, de durva”. Igen, az ember nem mindig jut szóhoz, ha Spirit könyvét olvassa.

Minden áldozat miatt szomorú lettem (kivéve a Rendtagokért). Minden karaktert szerettem, így egyik halálát sem fogadtam örömmel. Még akkor sem, ha tudtam, hogy mivel az egész történet a múltban játszódik, egyszer úgyis meghalnak. A gyilkosságokat azonban egyikük sem érdemelte meg.

Összességében tehát ez egy remek könyv, ami a múltban játszódik, középkori öltözékben, felfogásban és értékrendben, de emellett egy remek fantasy is. Faltam a sorokat, és képes lettem volna a végtelenségig olvasni.

Köszi Spirit az élményt, ez zseniális volt! :)

Kedvenc karakter: Casimir, Rosalind, Perlina, Magdalena,

Értékelés: 5/5

2 megjegyzés:

  1. ''Hale-t ugye nagyrészt Katie emlékeiből ismerhetjük. Na most, amikor Payton megjegyezte, hogy furcsa neki Hale, én is gyanakodni kezdtem. Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ő lesz a jövőben Véreskezű Casimir. Na meg azt sem, hogy Katie az anyja. A jegyzeteimbe a következőt írtam: „Hát ez durva. Bonyolultan durva, de durva”. Igen, az ember nem mindig jut szóhoz, ha Spirit könyvét olvassa.,, Nincs lehetosegem elolvsni a konyvet a vegeig, mivel kulfoldon lakom es a helyi konyvesboltokban nincs meg az adott konyv, de nagyon erdekelne a befejezese... Imadom a konyvet ~19. fejezetig eljutottam vele~ , de sajnos a veget nem tudom elolvasni :\\
    Ki tudnad egy kicsit jobban fejteni a bekezdest, hogy megertsem en is a befejezest ??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Ha megadod az e-mail címedet, leírom neked külön.

      Törlés