2013. július 31., szerda

A.O. Esther: Összetört glóriák 1. – Elveszett lelkek




Tartalom:
Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben? Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem - de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát? Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora - szövetségesei sorait erősítve - teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme. Két össze nem illő lélek és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot.

Kritika:

A könyvet a húgom kapta karácsonyra, azzal a jellemzéssel, hogy meseszerű, kedves történet. Nos, úgy hozta a sors, hogy én olvastam el előtt. És meg kell mondanom, ez sokkal több, mint egy kedves, meseszerű történet.

Sophiel nem volt a kedvencem a könyv elején, majd Elijah birtokán tett „látogatása” megváltoztatta a szememben. Az elején egy buta kis angyalkának tartotta, aki a Fölre jön az eddig tanult elveivel és tudásával, és azt hiszi, hogy szavakkal mindent meg lehet oldani. Csakhogy a Földön háború dúl, ahol néha keménynek kell lenni ahhoz, hogy életben maradj. Tehát az elején nem kedveltem, de a történet végére egyre inkább felnőtt. És Elijah jó hatással volt rá. Sophiel is megtanulta, hogy nem lehet mindent feketében és fehérben nézni.

Elijah az első pillanattól megfogott. Régóta él már, és ezzel megvan a kellő esze és tapasztalata is az életben maradáshoz. Reálisan látja saját magát, és a világot. Tudja, hogy a nőket csak eszközként használta, és hogy embereket öl, de azzal is tisztában van, hogy az, amivé vált, szükséges volt ahhoz, hogy ne pusztuljon el. Azt nem mondhatom, hogy száz százalékosan azonosulni tudok a gondolkodásával, de talán ez a világkép áll hozzám legközelebb. Tökéletes ellensúlyozása Sophiel vak hitének. Azok a fejezetek pedig, amelyek az ő szemszögéből mutatták a történéseket, a legjobbak voltak az egész könyvben (legalább is az én véleményem szerint). Nagyon tetszett az a rész, amikor még a búcsúlevelében is a saját igazán szajkózta. Ez annyira jellemző a karakterére.

Elijah és Sophiel szerelme mérhetetlenül reális, pedig már az első pillantáskor megszületett az érzés. Elijah kerülgeti a lányt a birtokon, de egyszer sem erőlteti rá az akaratát. Mert, mint „gazdájának” joga lett volna leteperni, mégsem tette. Tiszteli a lányt, és talán ezért is olyan erős a kapcsolatuk. Nem testiségen és vágyakon nyugszik, hanem igaz érzéseken.

Sophielre talán akkor haragudtam leginkább, mikor megismertük Miranda történetét. Talán ott látszódott meg leginkább, hogy a lány mennyire el van rugaszkodva a valóságtól. A jegyzetemre a következőt írtam ennél a fejezetnél: „Könnyű angyalként osztani az észt…!” És valóban, itt annyira kiütközik az, hogy Sophiel a Mennyben élt, és fogalma sincs arról, hogy a földi élet sokkal nehezebb, mint a felhők fölött lebegni.

Joshuat nagyon szerettem, érdekes adottsága, és története volt. Bátor, kitartó és fiatal kora ellenére több ész szorult a fejébe, mint a Térítők nagyjának.

A manókat nagyon szerettem, ott valóban nagyon mesés volt az egész történet, de ez is kellett bele.
Sahranfert sokszor átkoztam. Egy klasszikus gonosz figura, akinek nincs könyörület a lelkében. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy miért lett ilyen…

És akkor pár szót muszáj szólnom a negatív elemekről is. Én nem szoktam hibák után kutatni egy könyv olvasása közben, de ezek mellett egyszerűen nem tudtam elmenni.

!!!SPOILER!!! !!!SPOILER!!! !!!SPOILER!!! !!!SPOILER!!! !!!SPOILER!!! !!!SPOILER!!!

1.      „Túl irodalmi” párbeszédek: Eleinte azzal nyugtattam magam, hogy Sophielnek új ez a világ, ezért beszél ilyen fennkölten, de akkor, mikor egy tizenéves fiú, azt mondta, hogy „gyémántcsillogású világoskék szemeit”, végleg feladtam a mentségek keresését. Ha ez egy leíró részben szerepelt volna, azt mondanám, hogy gyönyörű. Így viszont… Lehet, hogy régen játszódik a történet, és fantasy, de senki nem mond ilyet. Még egy fantasy történetben sem.

2.      A végső megoldás: Az egész út a Koponyák Völgyében, a Mágus házának végigjárása, mind mérhetetlen izgalmas, és furfangos volt. Így arra számítottam, hogy a lelkek szabadon engedésének is meglesz a módja. Arra viszont nem gondoltam, hogy egyszerűen letérdelnek, és imádkoznak. Ennyi erővel, ezt bármikor megtehették volna. Csalódott voltam, amiért egy ilyen blőd megoldás született a végére. 

!!!SPOILER!!! !!!SPOILER!!! !!!SPOILER!!! !!!SPOILER!!! !!!SPOILER!!! !!!SPOILER!!!

A könyvben pont az a téma jelenik meg, amely különösen izgat engem. „Hol a határvonal a jó és a rossz között, és egyáltalán mi dönti el, hogy mi a helyes, és a helytelen”. Én bevallom őszintén, hogy nem tartom vallásosnak magam, és talán ezért is tudtam jobban azonosulni Elijahval. Hiszen mint fentebb is írtam, Sophiel hitét túlságosan elvakultnak tartom a könyv elején, és ezt próbálja meg Elijah is megmagyarázni neki. Az emberek nem olyan jók, mint lenniük kellene, és a Téritők ugyanúgy gyilkosok. Semmi nem menti fel őket. Még az sem, hogy Isten nevében harcolnak (Sőt, szerintem pont ez az, ami a legkiábrándítóbb az egészben. Gondoljunk csak a Keresztes háborúkra…)

Tehát a könyv nem csak egy fantasy, hanem nagyon komoly és mély kérdéseket boncolgat, valamit egy olyan szerelmet mutat be, amely sajnos már kihaló félben van a mai világban, de nem veszíthetjük el a reményt, hogy egy nap ránk talál. 

Kedvenc karakter: Elijah

Könyv értékelése: 4,5/5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése