2013. május 12., vasárnap

B.M. Grapes: Jóslatok hálójában




Tartalom:
Egy napon a Hot Hill-i középiskola faliújságjára valaki kifüggeszt egy Mai hírek értesítőt. Rövidesen kiderül, hogy a hírek nem múltbéli, hanem a hamarosan bekövetkező eseményekre vonatkoznak. Egymás után furcsábbnál furcsább balesetek történnek, öröknek hitt kapcsolatok szakadnak meg, új és rejtélyes barátságok, szerelmek szövődnek. Ki írja a jövendöléseket és mit akar elérni velük? Ki lehet a sokat emlegetett, titokzatos JJ? Ki és miért akarja eltenni láb alól az idős matematika-tanárnőt? Mi köze a merényletsorozatnak egy különös, régi fényképhez?

Kritika:
Kerülgettem már a könyvet. Senki nem mondhatja, hogy rá sem néztem, mert a borítója rögtön megfogott. A név meg persze átvert. Csak a Könyvfiesztán ért a felismerés, hogy a szerző magyar. És nem mellékesen eszméletlenül jó fej. A könyvet beszereztük, aláírattuk, nekem pedig felborult a könyvolvasási listám. Megvolt a terv: 1. Jeaniene Frost: Az első vércsepp, 2. Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája, 3. Richard Castle: Naked Heat. Nem tehettem mást, muszáj volt elolvasnom a Jóslatok hálójában-t.

VIGYÁZZ SPOILER! VIGYÁZZ SPOILER! VIGYÁZZ SPOILER! VIGYÁZZ SPOILER! 

 Nagy feltörést okozott, hogy hogyan jelöljem a fejezeteket a jegyzetemen, ugyanis minden fejezet egy Mai hírekkel kezdődik. Amiket imádtam. Alig vártam, hogy eljussak a következő napig, és megtudjam az új jóslatokat.

Az első gondolatom az volt, hogy egy ilyenfajta jóslat nem feltétlenül azért valósul meg, mert valakinek természetfeletti képességei vannak. Csak bele kell tenni a bogarat az emberek fülébe, és ők akaratlanul is beteljesítik a jóslatot. Aztán Mrs. Bennett lezúgott a lépcsőn, én meg ott álltam értetlenül. Az ember akkor sem töri ki a lábát, ha egy nap nyolcvan helyen olvassa. Elkezdtem gyanakodni.

Utána persze kiderült, hogy valaki elősegíti a jóslatokat, de gyanúsítottam nem volt. Ez azért furcsa, mert általában mindenkire gyanakszom.

Az egész Mai hírek annyira rejtélyes volt. Szétszaggathatatlan papír, tűzálló pergamen, és eltűnő üzenetek. Na meg persze felbukkanó fehér cetlik. 

Számomra azonnal világos volt, hogy az új fiú az a Daniel, akit Ada annyira el akar kerülni. A „menő falnak támaszkodó” pózt imádtam, teljesen el tudtam képzelni a szituációt. Amúgy eszméletlenül szimpatikus volt a fiú, több jelenetet is el tudtam volna „viselni” közte, és Ada között.

Tudtam, hogy nem véletlenek a pókos utalások, illetve a nagyon hamar szétbomló párosok. Sokáig Ednára gyanakodtam, ugyanis ő akarta megszerezni magának a fiúkat. És először Sandra viselkedése is furcsa volt, de végül kihúztam a gyanúsítottak listájáról.

A „három fiú az asztalnál ül, és bámul” jelenet teljesen Twilight-os volt nekem. Mintha a Cullen család fiú tagjait láttam volna. Számomra annyira egyértelmű volt, hogy vámpírok. Majdnem eltaláltam. Nagyon sajnáltam, mikor Jonathan meghalt, ugyanis lebuktathatta volna a főkolompost.

A kedvencem mégis az volt, mikor kitaláltam a monogramokat, mérhetetlenül büszke voltam magamra, erre Adáék is rájöttek a következő oldalon. Ez bizonyítja azt, hogy az olvasó teljesen a karakterekkel együtt göngyölíti fel az ügyet, nem pedig kitalálja már 20 oldal után.

A Cassandra név nekem is előhozta a görög mitológiából tanultakat, örültem ennek a szálnak, ugyanis nagyon termékeny talaj a görög hitvilág.

Adamat nagyon nem kedveltem. Kifordult önmagából, gyanúsan viselkedett, és szinte ordított róla, hogy át van mosva az agya. Én még a korlátos üggyel is őt vádoltam meg, ugyanis akár ő is lehetett volna. Hiszen a könyv elején találkozott ott Adával. 

Ha megkérdeztek volna, hogy ki a jós, biztosan Mrs. Bennett-tet mondom, erre kiderült, hogy ő a Mai hírek írója. Te jó ég! Nagyon tetszett az előtörténete, és a furcsa kis utalásai is. Nagyon sajnáltam a halálát, de végül is a szerelmével együtt távoztak. Szomorú, de romantikus.

Sandra… Kedvenc. Imádtam. Teljesen magam előtt láttam, és mérhetetlenül jól meg volt írva, mikor felfedte valódi önmagát. Véleményem szerint nem könnyű hitelesen ábrázolni egy ilyen személyiséget. Kedvesnek ismerjük meg, majd kiderül, hogy ő a gonosz. Ez a hirtelen pálfordulás elérhet egy olyan hatást is az olvasónál, hogy „Most szórakoznak velem? Ez tiszta gáz. Ez így annyira nem karakterhű…!”. Ebben az esetben ilyesmi szóba sem kerülhet. Teljesen reális volt Sandra viselkedése – persze amennyire reális lehet egy több százéves, pszichopata energiavámpír. 

Végül mindenki megtalálta a párját, és vége lett a könyvnek. Annyira sajnálom, hogy nincs folytatása. A Könyv tele van izgalmasabbnál izgalmasabb lényekkel, még annyi kalandot lehetne megálmodni Adáéknak. Én biztosan szívesen olvasnám.

Összegzésül tehát egy nagyon izgalmas könyv, és az első pár oldal alatt könnyedén bele lehet szokni a stílusába. Nagyon hű volt az írónő az iskolai élethez, és nagyon jól ábrázolta a tiniket is. Nem volt klisés, amerikai filmekből vett, vagy koppintott. Teljesen meg voltam elégedve.

Köszönöm az élményt, Grapes!

Kedvenc karakter: Sandra, Daniel

Értékelés: 4,5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése