2013. január 4., péntek

Richelle Mead: Georgina Kincaid 1. – A szukkubusz dala




Tartalom:
Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére. A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan...

Kritika:

Már a kötet előtt is tudtam a szukkubuszokról, és sajnáltam is nagyon, hogy nem írtak róluk túl sok kötetet. Így hát alig vártam, hogy a kezembe fogjam Richelle Mead regényét. A Vámpírakadémia után biztos voltam benne, hogy imádni fogom ezt is.

Georgina nem olyan vagány, mint Rose volt a Vámpírakadémiában, de kemény női főszereplő. Élveztem a visszaemlékezéseket, furcsa volt egy teljesen más Georginát látni, de az, hogy a múltas jeleneteknél az eredeti nevét használta az írónő, megkönnyítette a dolgom.

Imádtam Jerome-ot. Nem csak azért, mert démon, és ez már alapból ad neki egyfajta sármot, hanem a stílusa is teljesen elragadott. A színész, akihez Georgina hasonlította távol áll attól, ahogy én elképzeltem, ezért is volt jó, hogy nem részletezte túl az írónő a külsejét.

Seth már akkor belopta magát a szívembe, mikor átverte Georginát. Az pedig, hogy író, még egy pluszt a neve mellé írt.

Én bár inkább Sethnek drukkoltam, Roman is elragadó jelenség volt. Mikor kiderült, hogy ki is ő valójában, még érdekesebbé vált. És a könyv végére rá is jöttem kire hasonlít annyira: Adriannra (Vámpírakadémia). Hogy utálhatnék valakit, aki ennyire Adriann? És bár kinézetre olyan, mint Adriann, a személyes története Matthew angyaléra hasonlított Az ördög csókja-ból.

És amit külön imádtam a könyvben, az a rejtély volt. Én a végén már mindenkit meggyanúsítottam (Carpert ezért a regény három-nyegyedében nem is szerettem) . A nephilim szálat jó ötlet volt behozni, bár nephilim téren Cassandra Clare a nyerő.

Az egyedüli, ami megzavart, az Helen volt. Én egy idős, ráncos banyának képzeltem el, pedig körülbelül Georginával volt egy idős (kinézetre). Nagyon nem csíptem, nem sajnálom, hogy nem kell látnom többet.

Cody kicsit olyan volt nekem, mint Vic az Evernight-ból. Laza, vicces, és könnyedén vesz, mindenféle akadályt.

Aki nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és akit nagyon meg szeretnék ismerni a következő kötetekben, az Lilith. Nagyon ígéretes karakter, és megbabonázóan gyönyörűnek tűnik abból a pár sorból, amint eddig megtudunk róla.

Kedvenc karakter: Jerome, Cody, Seth, Roman

Értékelés:  4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése