2013. január 7., hétfő

Cynthia Hand: Angyalfény




Tartalom:
Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy a valóságban is szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, azonban a végzetes napon hozott döntésével önmagának is sikerül meglepetést okoznia. A feladatot közel sem olyan egyszerű végrehajtani, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre mélyebbre száll a részangyalok világában, a Fehér Szárnyak és Fekete Szárnyak közötti harcban, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.

Kritika:

Jeffrey ebben a részben mogorvának, és depressziósnak tűnt, remélem, nem válik gonosszá a következő kötetben.

Angela a történet vége felé már kezdett idegesíteni. Önző volt, és igazságtalan. Én Clara helyében nem mentem volna abba az iskolába, amibe Angela.

Clara látomásánál az első megérzésem az a karakter lett, aki végül meghal, de az írónő majdnem elhitette velem, hogy Clarának van igaza.

Sam itt bár keménykedett kicsit, nem igazán gonosz karakter ő már Luciferről azonban szó esett, remélem a befejező kötetben előkerül.

Mint az előző résznél már megemlítettem, Christiannak drukkolok, ezért különösen tetszett ez a rész. Itt látszik igazán, hogy mennyivel jobban passzol az angyal az angyalhoz, mint az angyal a semmit nem értő, és igazából teljesen elzárkózódó emberhez. Tuckler hiába próbált kedves lenni, a temetésem igazán Christian állt Clara mellett. Tetszett a fiúk kakaskodása, Chris igazán neki mehetett volna a lovászfiúnak.

Mr. Ericksont fiatalabbnak képzeltem el az előző regény alapján, itt alig szerepelt. Szinte nem is volt történelemórája a szereplőknek.

És az új kedvenc karakterem Michael. Kedves, jófej, és vicces is. Nagyokat nevettem az angyalos viccein. Sam látványosan összecsinálta magát tőle, így alig várom, hogy harcolni lássam.

És ami a legjobban tetszett:

*SPOILER*

Clara anyjának haldoklása gyönyörűen volt leírva. Bár rám telepedett kicsit a gyász érzése, még is olyan békésen, és boldogan távozott. Az utolsó Mennyországos jelenet is megindító volt. Szépen leírja a könyv, hogy hogyan kell elengedni valakit.

*SPOILER VÉGE*

Végeredményben bár a cselekményben túl sok előrehaladás nem történt, a szereplők egymáshoz való viszonya teljesen megváltozott. Kellett ez a kötet ahhoz, hogy eljussunk a végkifejletig.  Izgalommal várom a folytatást.


A borító ez esetben kevésbé tetszett, de még így is a gyönyörűek közé sorolandó. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a következőé.
 


Kedvenc karakter: Michael, Christian

Könyv értékelése: 4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése