2013. január 1., kedd

Claudia Gray: Evernight 1. – Örökéj




Tartalom:
Bianca szökni akar. Bianca új diák az Evernight Akadémián, egy háborzongató, gótikus bentlakásos iskolában, ahol az osztálytársak valahogy mind túlságosan tökéletesek: okosak, elegánsak, jófomán olyanok, mint a ragadozók. Bianca tisztában van vele, hogy nem illik közéjük. Ekkor találkozik Jareddel, aki szintén kilóg a sorból, s aki szemmel láthatólag mindent megtesz azért, hogy ne legyen olyan, mint a többi evernightos. Kettejük között tagadhatatlanul van valamiféle vonzalom. Bianca minden veszélyt vállalna, hogy a fiúval lehessen, de sötét, régesrégi titkok elszakítják őket egymástól. Bianca ekkor megkérdőjelez mindent, amit eddig igaznak hitt. Claudia Gray rossz csillagzat alatt született szerelmi története, és a veszélyes szövetségeket felvonultató izgalmas események lélegzetelállító modern vámpírmese a mai olvasónak.

Kritika:

Bár a történetet élveztem, volt egy-két dolog a regényben, ami kicsapta a biztosítékot. Ez az oka annak, amiért ilyen borzalmas pontozást kapott.

Először is, nem szeretem az olyan prológusokat, amik a regény végéből ragadnak ki egy jelenetet. A történet folyamán simán elhittem volna, hogy a főszereplő fiú meghal, de a prológust olvasva ennek semmi esélye nem volt.

Bianca a legostobább női főszereplő, akit eddig „megismertem”. Fogalma sincs arról, miért nem szereti az iskolát, de azért egy alig megpakolt hátizsákkal menekül. —.—

Courtney a szokásos, „én vagyok az iskola királynője” típusú lány, aki azt hiszi, hogy csak azért mert gazdag, bármit megtehet.

Lucast kedveltem, bár eléggé félreértette Bianca, majdhogynem minden egyes lépését. Persze egy „sose tudom mit akarok” típusú lánynál nem is olyan egyszerű egy fiú dolga.

És most jön az, amin teljesen kiakadtam: 

*SPOILER*
Hogy a halálba lehet az, hogy Bianca vámpír? Könyörgöm, ki az a hülye, aki elfut az iskolából, csak azért mert ijesztő, és betojik minden magabiztos diáktól úgy, hogy ő is vámpír? Ja, és még a halandó pasija is simán lefutotta a fák között. Könyörgöm, ne nézzék már ennyire hülyének az olvasót. Ettől teljesen kiakadtam, annyira, hogy legszívesebben félre tettem volna a regényt.
*SPOILER VÉGE*

Tetszett a csavar, mikor Lucasról kiderül, ki is valójában. A kitört ablaküveges történetről már az elején tudtam, hogy fontos mozzanata lesz a regénynek. A szerelmesek „menekülése” csak a tanárok, és a szülők bénaságát mutatta, nem volt ez olyan nagy tett, mint aminek beállították.

És az egyedüli, aki feldobta a regényt, és aki miatt nem tettem félre, az Vic. Imádom a humorát, teljesen zakkant a srác, és mintha valahogy ő csak az élet napos oldalát látná. A jókedve rám is rám ragadt, pedig tiszta ideg voltam Bianca hülyeségeit.

Az egész regény alatt az volt az érzésem, hogy a Dark love egyik átdolgozott verzióját olvasom. Az a regény -  a vámpírok nyámnyila ábrázolásától eltekintve - legalább elképzelhető volt, és nem akart olyat beetetni az olvasóval, ami teljes mértékben hülyeség.

Eredetileg 3,5-öt akartam adni a regényre, aztán rájöttem, hogy a Vámpírcsókokat díjaztam ennyivel, és azért ez a kötet sokkal rosszabb annál. Csak Vic miatt nem kapott kettest a könyv.

Kedvenc karakter: Vic, Lucas

Könyv értékelése: 3/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése