2011. november 1., kedd

Danielle Steel: Ugrás a sötétbe

Tartalom:
Marie-Ange Hawkinsnak olyan gyermekkora volt, amilyenről az ember csak álmodhat. Szabadság, szeretet, biztonság egy gyönyörű francia kastélyban. De tizenegy éves korában tragikus baleset vet véget az idillnek és az árván maradt, magányos kislány Amerikába kerül, rokonokhoz, egy iowai farmra. Távol mindentől, amit ismert és szeretett. Szakadatlanul robotolnia kell a farmon, és csak álmodozhat arról a napról, amikor hazatérhet az elveszett otthonba. Huszonegyedik születésnapjára kapja ajándékba a szabadságot, a váratlan apai örökséget, és végre hazatérhet Franciaországba. Régi otthonát felkeresve tudja meg, hogy a kastélynak immár új tulajdonosa van, egy bizonyos Bernard de Beauchamp gróf. Az elegáns, fiatal özvegyember meghívja a lányt előbb csak az otthonába, majd a szívébe is. Házasság, gyerekek, fényűzés – ismét minden úgy alakul, mint a mesében. Ám ahogy telik-múlik az idő, kiderül, hogy a gróf nem az, akinek látszik. A fiatal anya csak úgy tud kiszabadulni egyre fenyegetőbbé váló helyzetéből, ha gyermekeivel együtt vállalja az ugrást a sötétbe. Mert ez az egyetlen esély az életben maradásra…

Kritika:

Mint a könyv olvasása után rájöttem, az írónőnek borzasztó sok könyve megjelent, és ha mindegyik olyan jó, mint az ugrás a sötétbe, akkor mindenféleképpen elkezdem a beszerzőhadjáratot.

Marie-Ange gyerekként egy igazi kis tünemény, kedves, aranyos, jó modorú, és ezeket a tulajdonságait az évek során megőrzi. Mikor szerelembe esik, nagyon naiv, egy talpra esett lány már előbb észrevette volna a férje ügyködéseit, de szerencsére bátor volt akkor, mikor kellett.

Bernard gróf az elején engem is elbűvölt, az udvarláshoz nagyon értett, és nem is tűnt gyanúsnak. Az egyedüli furcsaság, amit azonnal szöget ütött a fejemben, a mérhetetlen gyorsaság, és az őrült költekezése volt. Aztán a könyv végezete felé, nem volt már nehéz elhinnem azt a sok gonoszságot, amit művelt.

Billy az az igazi jó fej szomszéd srác, akit mindenki kedvelne. Nagyon drukkoltam nekik Marie-Ange-val, és végül is a függővégnek köszönhetően még akár össze is jöhetnek.

Carol néni az igazi házsártos, kapzsi öreglányokat megtestesítő figura, aki begyepesedett, és két fal közé szorult, és még az utolsó pillanatban se képes meglágyulni. Nem örülnék egy ilyen rokonnak.

Összességében nagyon élveztem a könyvet, romantikus volt, a tűzesetnél megdöbbentem, mert azért arra nem számítottam, hogy a gróf ilyen könnyen képes színészkedni. Egy igazi lányregény, ami attól eltekintve, hogy sejtetni engedi a végkifejletet, még is izgalmas.

Kedvenc karakter: Marie-Ange, Billy

Értékelés: 5/5

2018.02.26: Újraolvasva

A regényen nagyon érződik, hogy nem csak Marie-Ange-vel történik minden villámgyorsan, hanem a történet is szélsebes, alig ismerhetjük meg a karaktereket, a dolgok nem maguk miatt történnek, hanem mert így kell lennie a végkifejlett miatt. Például a telek eladása is ilyen. Nem tudom, Franciaországban mik a szabályok, de miért kellene eladni egy telket az árvaság után, amikor Marie-Ange azt is megörökölheti, amikor felnőtt lesz? Itt nyílván azért, hogy a gróf vegye meg, így megismerkedjenek, összejöjjenek, stb. Túl erős az írói akarat, a véletlenek összjátéka, egyes részek, mint a házasságuk, a gyerekek születése át van ugorva. Amint Marie-Ange összeismerkedik Bernarddal, olyan, mintha egy rövidített olvasmányos könyvben foglalnák össze a történteket, és a karácsonyi partinál lassul csak vissza a dinamika az elején megszokottra.

Kedvenc karakter: Billy, Marie-Ange


Értékelés: 4/5 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése