2011. június 21., kedd

Richelle Mead: Vámpírakadémia I. – Vámpírakadémia


Tartalom:
A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Kritika:

Az elején kicsit zavaros volt az egész, sokáig nem volt normálisan megmagyarázva, hogy mi az a more, striga, dhampyr.

Rose egy igazi energiabomba, egy olyan csaj, akivel szívesen barátkoznék, aki mindig valamilyen színt visz az ember életében. Furcsa volt arról olvasni, hogy mennyire bulizós, és hanyag volt, mióta elszöktek, megváltozott. Mindenféleképpen tetszett, hogy nem szeretett rögtön bele Dimitrijbe, hanem szép fokozatosan jött rá, hogy oda van a férfiért.

Dimitrij mikor megjelent, azonnal meghűlt a levegő. Hatalmas poénjai voltak, mikor Rose-zal piszkálódtak. Mikor hűvös próbál lenni, akkor sem lehet rá haragudni, csak még vonzóbbá teszi.

Lisa az elején olyan semmilyen volt, a mora hercegnő, aki jóformán semmit nem csinál, csak mindenki megvédi. Aztán mikor királynősdit játszott, akkor legszívesebben arcon töröltem volna. A könyv végére azt hiszem magára talált, de igazán ezt majd csak a következő kötetből tudhatjuk meg.

Christianról az elején nem tudtam eldönteni, hogy jó-e, vagy rossz. A csípős megjegyzéseit imádom, hatalmas belépői vannak, mikor élethalál kérdés van, ő akkor megmarad Christianos, és biztosan benyög valami szarkasztikus viccet. Ráadásul a maga módján rohadtul romantikus tud lenni.

Miát rohadtul utáltam, az az igazi „iskola királynő cafka” típus, aki mindenkin átgázol, és élvezi, hogy mások szenvednek. Engem nem hatott meg, hogy átcseszték a fejét még régebben, Mia lecsúszott, javíthatatlan. Nagyon jó rossz karakter, lehet utálni.

Tetszettek a titkok boncolgatása, hogy fejezeteken keresztül csak bámultam értetlenül, hogy néha tök zavaros volt, hogy hol járunk, aztán egyszer csak minden értelmet nyert. A végén hatalmas csavar van, soha a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy pont ő (nem árulom el ki) a gonosz. Valamint nagyon jól lefestette az iskolai rivalizálásokat, a klikkeket, és a népszerű, és jobb módú emberek gonoszkodását, szívtelenségét. Jó volt, hogy bemutatta, igen is lehet létezni úgy is, hogy nem állsz be a sorba.

Kedvenc karakter: Christian

Könyv értékelése: 4/5

1 megjegyzés:

  1. Szia!

    Mindig nagy öröm számunkra, ha valaki elmondja a véleményét kedvenc könyvsorozatunkról, akár a mi oldalunkon, akár egy ilyen szép könyvkritikai oldalon. :)

    További sok sikert kívánunk a blogoláshoz!

    Üdv.:
    Alyosha & Briki Green

    VálaszTörlés