2011. július 9., szombat

Richelle Mead: Vámpírakadémia V. – Örök kötelék


Tartalom:
Rosemarie Hathaway soha nem a nyugodt természetéről volt híres, de most különösen nagy bajba keveredik. Pedig olyan jól indul minden. A Montana erdejében megbúvó Szent Vlagyimir Akadémián sikerrel és figyelemre méltó eredményességgel teszi le gyakorlati záróvizsgáját, megszerezvén az értettségét és elkötelezettségét bizonyító hűségjelet, mely a morákat vigyázó dampyr testőrök büszkesége. Ezt követően azonban megindul a lavina Lissa Dragomir hercegnő segítségével annak a Viktor Daskovnak a kiszabadítását tervezi, akit ők maguk juttattak a vámpírok börtönébe. A vállalkozást bonyolítja, hogy az élőhalott strigává lett Dmitrij nem csak szerelmével üldözi Rose-t, hanem egyenesen az életére tör. Vajon sikerül-e Rose-nak kiderítenie, miként lehet a strigává vált vámpírokat visszahozni az életbe? S ha igen, eltűnik-e belőlük nyomtalanul a gyilkos ösztön? És vajon képes-e felőrölni a strigáktól való örökös félelem a morák és dampyrok közti szoros kapcsolat erejét? Richelle Mead Vámpírakadémia-sorozatának ötödik, egyben utolsó előtti kötete nem véletlenül szerepelt szerte a világban a sikerlisták élén. Az újabb izgalmak és váratlan fordulatok egészen biztosan lenyűgözik majd a hazai rajongók széles táborát is.

Kritika:

Először is mindenképpen megemlíteném, hogy nagyon örültem annak, hogy az írónő belátta, négy kötet után már biztosan megértettük, hogy mi az a mora, striga, dampyr.

Rose szegény embertelen megpróbáltatásokon ment keresztül, szövetségeseket talált, és rengeteg ellenséget. Sok mindent megtett Dimitrijért, és a férfi egyáltalán nem volt hálás neki. A börtön résznél olyan tervet eszelt ki, hogy csak lestem. Engem két lépés után elkaptak volna.

Lissa borzasztóan erős és szerencsére a lélek mellékhatásait is legyőzte már. A gond csak az, hogy ez a nemesi társaság szemetebb, mint gondoltam. Ármánykodás, bazsalygás, titkos társaságok, nem csodálom, hogy egy ilyen jó morát nem szívesen avatnak be a részletekbe. Az egész Tanácsot fel kéne robbantani. A családjáról pedig egyre több sötét titok derül ki, és talán pont ezek a titkok lesznek a kulcsok a győzelemhez.

Christian hozta a formáját a beszólásaival, de most eléggé elhanyagolt szereplő volt. Végig azon drukkoltam, hogy összejöjjenek Lissával, és szerintem nagyobb figyelmet is kaphatna, nem csak annyiból kellene állnia, hogy ő a Dragomir hercegnő pasija. Azt nagyon imádtam, mikor verekedni tanította Lissát.

Viktor kiszámítható volt, és úgy felszívódott, mint a füst. Őszintén szólva nem tudom, hogy ő áll-e a történések mögött. Akármennyire is jónak akarja beállítani magát szerintem egy szörnyeteg, de olyan dolgok történnek a könyv végén, ami valahogy nem vallana rá.

Dimitrij hozta a könyv első felében a szokásos beteg oldalát, majd a könyv második felében a bűnbánó figurát, és azt hiszem a végére ismét láthattuk a régi önmagát.

Abe egyszerűen haláli volt. Akármikor felbukkant, hatalmas belépővel indított, majd olyan szövegekkel fokozta a hangulatot, hogy potyogtam le az ágyról.

Adriant most már nagyon kedvelem, és sokszor sajnáltam, hogy reménytelenül szerelmes Rose-ba. Nagyon bírom, ahogy áthágja a szabályokat, az valami hatalmas volt, mikor jelszót lopott a haverjainak.

Eddig mindig sejtettem, hogy ki áll a történések mögött, de most tanácstalan vagyok. A tippem Viktor, de akármennyire is gátlástalan ez valahogy nem rá vall. Itt több ember a gonosz, talán egy szervezet. Nem tudom, de nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, és vérzik a szívem, hogy mindjárt vége a sorozatnak. A végtelenségig tudnám olvasni. Ez a könyv jól mutatja, hogy az irányít, akié a hatalom.

Kedvenc karakter: Christian, Abe Mazur

Könyv értékelése: 4,5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése