2011. július 29., péntek

Jessica Day George: Éjféli bál


Tartalom:
Átok ül a tizenkét lánytestvéren. Rose hercegnő a legidősebb közülük, akik arra kárhoztattak, hogy mélyen a föld alatt, a gonosz Kőbezárt király palotájában táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve sújtja őket az átok, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra - az igaz szerelemre. A Széttáncolt cipellők című mese újrafeldolgozásával Jessica Day George ismét megmutatja, milyen mesterien alkot valami teljesen újat egy történetből, amelyről csak hittük, hogy ismerjük.

Kritika:

Ez a kedvenc Grimm mesém, úgyhogy nagyon örültem, mikor a húgom meglepett vele. A mesék fontosak az ember életében, elkalauzolnak egy másik világba, ahol nincsenek csekkek, hitelek, idióta szomszédok. Ez a könyv ráadásul még kötni is megtanítja az embert.

Nem fogom mind a tizenkét királylányt jellemezni, csak a kedvenceimet.

Rózsa a legidősebb testvér, és rá nehezedik az összes súly. Vigyáznia kell a húgaira, és anyja kötelezettségeit is neki kell vállalnia. Azt szerettem benne, hogy próbált mindig racionálisan gondolkodni, egyáltalán nem volt beképzelt, és nem a rang számított neki, mikor egy férfira nézett.

Lilit a vége felé kedveltem meg, mikor lövöldözött, és kicsit elengedte magát. Ő a második legidősebb testvér, és talán még Rózsánál is komolyabb.

Pipacs életvidám, cserfes, nagyszájú, igazi jó barátnő típus, aki simán orrba vágna valakit, ha nem lenne hercegnő.

Könyvünk főhőse Galen, az egyszerű katona, aki furfangos, jószívű, és becsületes. Nagyon kellemes jelenség volt, bár néha kicsit szétszortan viselkedett, mikor Rózsa a közelében volt.

Walterről már az elején tudtam, hogy nem is kertész, ő az az igazi bölcs öregember karakter, mégis sokszor lazább volt, mint a fiatalok.

A könyv jól bemutatta, hogy sokszor az előkelő emberek milyen felszínesek, beképzeltek, és túlontúl büszkék, pedig nincs is mire büszkének lenniük. Valamint tetszett az is, ahogy felvázolta az egyház kettőségét: A túlbuzgóságát, és a szerénységét.

Összegzésük egy kellemes kis mese volt, amit ha egyszer majd lesz gyerekem, biztosan el fogok olvasni neki. Sokszor az átlagember ezerszer nemesebb, mint bármelyik főúr. Az erkölcsi nemesség nem pénzben mérendő. 


Kedvenc karakter: Galen, Pipacs

Könyv értékelése: 4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése